Készültünk, edzettünk, szerettünk volna végre egy érmet!Az időjárás azonban közbeszólt, a gyenge szél nem erőssége a csapatnak és a hajónak sem.
A rajt egész jól sikerült, tiszta szélben, jobb csapáson indultunk Kenese irányába a gyenge délies szélben.
Alsóörsnél igazítottunk egyet, majd a tovább gyengülő szélben spinakkert húztunk. 4 órára és 15 percre volt szükségünk, hogy elérjük a kenesei bóját.
Ekkor már sejtettük, hogy nagyon hosszú menetidőre kell számítanunk a tókerülés során.
A bójánál spinakker le és következett a kreuz Siófokig. 2 óra 25 perc cirkálás után elértük Siófokot, a bóját csiga lassúsággal kerültük.
A csövön azt hittük soha nem fogunk keresztüljutni, de néhány óra alatt végül is sikerült. Ekkor hátratekintve szembesültünk azzal, hogy a mezőny jelentős része még a kenesei bójáig sem jutott el.
Mivel a nap lemenőben volt a déli part mellet maradtunk, hogy a parti széllel egy kicsit tovább jussunk Keszthely felé. Lassan ránk sötétedett Balatonöszöd környékén, és láttuk, hogy a mezőny egy része reménytelenül, szinte egy helyben, a Tihany-szorosban vesztegel.
És akkor jött az, amire nem számítottunk, és valószínűleg a másik oka lehetett a szél viszonyokon kívül, hogy olyan sokan feladták a versenyt.
Jöttek az árvaszúnyogok! Kicsi zöld szörnyek több millióan és ellepték az éggel együtt az egész hajót! Mindenhol ott voltak, a vitorlán, a kormánykeréken, a fedélzeten és rajtunk is!
Undorító volt, ahogy sercegve szétkenődtek a kezünk és a lábunk alatt! A szélmentes éjszakában, és a rovaroktól szinte hisztérikus állapotban, többször a verseny feladásán gondolkodtunk, de végül felülkerekedtünk a körülményeken és folytattuk a versenyt.
Hajnalban rendbe raktuk a hajót és folytattuk az utat a kicsit megélénkült északi-északnyugati szélben. A rajt után néhány perc híján 24 órával végül elértük a keszthelyi bóját, ahol 119.-ként haladtunk el. Itt még voltak esélyeink egy jó helyezést illetően, de egy rossz döntést hoztam és a visszaútra is a déli partot választottam. Nem kellett volna! Több órányi küzdelem árán jutottunk el a Nyugati-Főcsatorna torkolatáig, majd órákat töltöttünk, mintegy 15 hajó kíséretében, szinte egy helyben. Hogy ne forrjon fel az agyunk időnként megmártóztunk a Balaton kellemes vízében, és így sikerült kivárnunk a szelet, ami lassan, de végül átvitt minket az északi partra a Badacsony előtti vízterületre. A várakozást több mellettünk veszteglő hajó nem bírta, motort kapcsoltak és feladták a versenyt.
Az északi part alatt végre megkaptuk mi is a várva várt szelet, és akkor már biztosak voltunk a döntésünkben, hogy nem adtuk fel, mert valószínűnek tűnt, hogy néhány órán belül befejezhetjük a versenyt és célba érhetünk. Az élénkülő, és az egyre nagyobb területre leterjedő délies szél, végül szinte Tihanyig repített minket bő három óra alatt.
A szoroson átérve a keleti medencében erősödő északi szél fogadott minket, ami a kialakuló zivataroknak volt köszönhető. Délen és északon egyaránt villámok cikáztak. Szerencsénkre a vihar megérkezése előtt célba értünk Füreden, 36 óra 42 perc és 32 másodperc embert próbáló vitorlázás után. Mint később kiderült 152.-nek, az igencsak megfogyatkozott 632 hajós mezőnyből, amit 242 egység teljesített.
Ha érmet nem is szereztünk, egy igen izgalmas és sokszínű kalanddal gazdagabbak lettünk!
Ezúton is köszönöm a csapat minden tagjának a kitartását és az odaadását!
A verseny előtti felkészülésről és a Kékszalagon készült videók a YouTube-on:
